i-mage

Volt már hogy..? (2015/18) Fürödtél már meg a félelem kútjában? Hát akaratlan álltál-e mások útjában? Homokot könnyezett-e a lehunyt szemed? Kapart véresre aggódó homlokot kezed? Merengtél már azon mennyire eltévedtél? Hogy idegenül néz rád kit megkerestél? A levetett maszk alatt ott vár a másik? Az igazságérzet némán dühöngve lázít? Hogy a pálma erősebb lesz a tehertől? Nem félsz az embertől ki embert öl? Volt hogy a Múlt nem h

Gyógyír (2015) Kicsit a halk. Kicsit a szomorú. Kicsit a karcosabb free jazz dallamú. Kicsit a füst is. Kicsit az éjfél. Kicsit az óra is elüti, mert nem fél. Kicsit most vérzik. Kicsit most szerelem. Kicsit most feledni, mert azt úgy szeretem. Kicsit még tegnap. Kicsit már holnap. Kicsit most nem tudni hol, és éppen hogy vagy. Kicsit már hasad is. Kicsit már a fejem. Kicsit a hajnal öntözi napsugárral a szemem. Kicsit ez jó volt így, Kicsit ez gyógyított. Kicsit könnyebb, hogy belülről ordítot

Amikor játszol (2015) Szaladó ujjaidat bűvölöm mögüled, és lenyűgöz, hogy minden léptük harmóniát idéz. Lassan olvad szememben a fókusz a válladon, ahogy szeliden birtokbavesznek a hangok. Ingó tested belsőütemed követi, és hullámai az én partom is mossák. Amikor játszol, közelebb vagy hozzám. Áldott ez az állapot.

Csak nézlek (2015) Hiszem csak, hogy hallom suhanásod fuvallatát. Gyors kecsességed árnyat sem vet rám. Félelmeim serlegébe kortyolok egyet, csak megnedvesíteni a szám. Nem elfelejteni ízét. Aztán tovább gyönyörködöm benned.

Szemlélet (2015) Akár a Hold körül sáros cipővel, Talán nem most, de talán idővel Bejárjuk utunk minden méterét, s félredobjuk a világvég kételyét. Nem számít, hogy hegyek ormán hull a hó, Vagy hogy mindent lát-e a Mindenható, Mert az áramlatot érezni csak úgy fogod, Hogy a félelmeid megfogod, és eldobod. Céljaidhoz az utad sokszor Te választod, és ha szívedet a hiteddel elárasztod, Tovább bírod semmint azt most elhiszed, és a hátadon a világot is elvis

Hiánylista Hiányzik a gondtalan dúdolás, A nevetve botló háttal-futás, Pihegő ölelésben az elbújás. Az élet megnyugtató mosolya. A tömeggel együtt kiabálás, Múzsával elmerült csókolózás, Fagylalton napfénycsillanás, A sötétbe belemosolygni néha. Az álmos kávéillatú kuncogás, A mély hitü holnapot akarás, A fáradtan is szemcsillogás, A tekintet töretlen tudatossága.

Ártatlanság kora Ártatlan szívnek szültek engem, Ártatlanabbnak bárminél, S ahogy most is el nem feledem: Az ártatlan mindig remél. Reméltem egyszer én is szülök, a világot majd jobbá tenni. S vajúdásom fájó hullámai között elfogadóan, jól szeretni. Talán csak a látó tanul meg félni. Talán ártatlanként is láttam. Talán az első sírásom is azt jelzi: ilyen a reménytelen magányban. Hogyan legyek jobb ember ma, ki régóta nem ártatlan m&

Talán értem A mélybe tekintek, és visszanéz rám. Megtaláltuk egymást. A semmibe tekintek, és visszanéz rám. Irígynek érzem most őt. Talán épp ezért vonz a mély. Talán épp ezért irigylem a semmit.

Több időt (2018.11.01 Halottak napja) A legtöbb mit egy ember kérhet, egy élet ami nem akkor ér véget mikor vadszelek tépázzák lángját. Minden függöny titkát értenénk, mert lángunkat nem féltenénk, s nem lenne határa a láthatónak. Lehet sokszor csak egész lassan. észrevétlenül, szokatlanul halkan sikerülne megélni a biztos örömöt. Sóvárgom az idő végtelenségét, mert minden szeretet legvégén örök körtánccal ünnepelhetn

Átkozottan (2017) Mint minden ember mikor véget ér a huszonnégy órás rémálom, és a lépés mindig lépést ér, de a legtöbbet már sajnálom. Mikor a csend hangja is üres már, és félrenézni már kényelem, és az élet morbid plagizál, de átírni én már nem merem. Hiába hízott meg a sovány vígasz, az alvadt vér már nem élet. A lélek ma már nem csupasz, veszni hagyni csak kímélet. Az isten első szava hozzád: "Neked is van egy lán